A héten többek között találkozhatunk Tintin-nel, hiszen izgalmas útra invitál a Tintin kalandjai. Megtudhatjuk, hogy az igazi Csizmás, a kandúr miként vált ellenállhatatlan szívtipróvá. Ryan Reynolds és Jason Batmen végrehajt egy Testcserét. Bella és Edward szerelme tovább bonyolódik, az Alkonyat – Hajnalhasadás I. részében. Hugh Jackman megmutatja milyen a hamisítatlan Vasököl. Ryan Gosling és Michelle Williams összetöri a nézők szívét a Blue Valentineban. A Mikulás legkisebb fia pedig nagy próbatétel elé állítja önmagát és társait, a Karácsony Artúrban.

Blue Valentine

Szögezzük le az elején. Nagyon jó film a Blue Valentine. Talán az idei év egyik legerősebb alkotása. Nem igazán amiatt, mert rengeteg meglepetés érhet minket benne, vagy mert fantasztikus effektek tárháza bizonyítja merre tart a mai filmtechnika. Sokkal inkább azért, mert van ebben a film két olyan fantasztikus színész mint Ryan Gosling és Michelle Williams.

Nem tudja ez ember szó nélkül hagyni azt az érett és teljes mértékben elemi erejű alakításokat, amit ketten véghezvisznek a vásznon. Nem egy habostorta a házasélet. Ezt úgy gondolom, egy valamirevaló férj vagy egy feleség is meg tudja erősíteni. Nem minden olyan tökéletes és idilli, mint ahogy a legtöbb romantikus film végződik. Jelen film műfaji besorolása is ez, érthető okokból. Sok friss szerelmest vagy több éve, akár évtizede együtt élő házaspárt próbálnak becsalogatni eme címszó alatt. Ez súlyos tévedés! A Blue Valentine kőkemény drámai film. Annyira kőkemény, mint maga az élet. Nincs benne hatásvadász szépelgés, vagy cukormázas befejezés. A néző folyamatosan kapja a pofonokat. Körülbelül e sorok írása előtt vagy 2 órával fejeztem be a filmet, de olyan szintű lelki üresség, erőtlen állapot fogott el, melyre a legjobb drámák képesek csak.

Nem a reklám helye akart ez lenni, csak tisztázni akartam a film befogadójára gyakorolt hatását. Ha csak egy romantikus szösszenet lenne, semmi hasonló érzés nem kerítené hatalmába az embert. Akár egyes nézők saját sztorija is lehet ez a film, sőt bár ez nem hangzik el a film alatt, de biztos vagyok benne, hogy a rendező merített a saját élményeiből. Annyira életszagúak a jelenetek, hogy ezt nem lehetett személyes élmények nélkül csak úgy megírni.

Remekül megoldottak a történetmesélés folyamatai. Nem lineárisan követhetjük végig a két szerelmes (később házaspár) útját. A film elején csak belecsöppenünk egy család életébe, nem is sejtjük milyen viszonyban vannak egymással, nem tudjuk milyen életet élnek, milyen az egymás iránt érzett szerelmük, de annyit sejtünk, hogy valami nincs rendben. Később kirajzolódik pár igen kellemetlen esemény, mely beárnyalja, az elsőre sem olyan tökéletes házaséletet. Cindy (Michelle Williams) első fiúja és az ő által hátrahagyott, komoly probléma. Dean (Ryan Gosling) komoly dilemmája, mely a családba vetett megingathatatlannak látszó hitét dönti romba. Egy kiégett házastársi viszony (az okát nem tudjuk, de ez nem is baj), melyet egy édes kislány  tart össze. Ezentúl egy halomnyi átlagosnak tűnő, de a mindennapi életben igenis sorsokat és emberi viszonyokat megváltoztató reális probléma.

Annyira kemény a film, akárcsak maga az élet. Viszont kezdő szerelmespároknak, házasoknak, bátran ajánlható, hogyha nem figyelnek egymásra könnyen hasonló helyzetbe kerülhetnek. Nem tanmese ez, nem is jó adag tanúság akar lenni, hanem a saját életük. Melyet voltak olyan kedvesek, hogy Cindy és Dean most eljátszottak nekik mindenki helyett, hogy sokszor ilyen is lehet az életük. Sajnos a legtöbbször pont ilyen is.

Farkas Attila

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.